A magyar templomosok

Az újjáalakult Templomos Lovagrend és annak magyar preceptóriája, méltó módon az ősi templomosokhoz, egyházi lovagrendként működik itthon is. A működését Magyarországon 1999-ben Dékány Vilmos (+2000) esztergom-budapesti püspökatya közbenjárására Dr. Seregély István (+2018) egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke, valamint  néhai Dr. Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek (+1999), és Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök 1998 és 1999 között engedélyezte, illetve "áldásosnak és kívánatosnak" nyilvánította a Lovagrend itthoni tevékenységét. Ennek eredményeképpen létrejött a Magyarok Nagypriorátusa (alatta két priorátus keretében négy kommenda). A Lovagrend itthoni lelki vezetői és pártfogói a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai közül a következőek: Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök és Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök. A Rend külön köszöni Paskai László bíboros úr (+2015) és Dékány Árpád Sixtus O.Cist. egykori zirci apát úr tevőleges segítségét. Magyarországon a Rend legfőbb célja a katolikus megújulás elősegítése a liturgia által, összhangban a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium című dokumentumában foglaltakkal. Célja a Rendnek továbbá az Egyház védelme az imádság, napi zsolozsmamondás, konferenciák szervezése és apologetikai évkönyvek kiadása által. Fontos feladatnak tekinti a templomos közösség a "templomos" szó tisztára mosását a rárakódott történelmi és szabadkőműves hazugságok miatt, ezért főként a Rend magyarországi tevékenységét feltáró kutatást is folytat. A Rend ifjúságvédelmi munkát is végez: Történelmi és Honismereti Tábort szervez a kanadai II. Rákóczi Ferenc Alapítvánnyal közösen (évente 150 határon túli magyar gyermek ingyenes magyarországi körutazása), e mellett több cserkésztiszt van a Rendben, és két cserkészcsapatnak is fenntartó testülete volt a Templomos Lovagrend.

A Rend hazai lovagjai tetteikkel és lelkiségükkel, amely a katolikus szenthagyományon és  XVI. Benedek pápa 2007-es Summorum Pontificum motu propriojában foglalt szabályozásának megfelelően, a liturgikus ünneplés rendkívüli formáján (forma extraordinaria) nyugszik, igazolják elkötelezettségüket, lelki és szellemi rátermettségüket, valamint teljes és feltétlen hűségüket a Római Katolikus Anyaszentegyház iránt.